Psalm 73

Table of Psalms             <<   Psalm 73   >>
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10	11 12 13 14 15 16 17 18 19 20	21 22 23 24 25 26 27 28 29 30	31 32 33 34 35 36 37 38 39 40	41 42 43 44 45 46 47 48 49 50	51 52 53 54 55 56 57 58 59 60	61 62 63 64 65 66 67 68 69 70	71 72 73 74 75 76 77 78 79 80	81 82 83 84 85 86 87 88 89 90	91 92 93 94 95 96 97 98 99 100	101 102 103 104 105 106 107 108 109 110	111 112 113 114 115 116 117 118 119 120	121 122 123 124 125 126 127 128 129 130	131 132 133 134 135 136 137 138 139 140	141 142 143 144 145 146 147 148 149 150

Settings by composers

Thou shalt guide me (Joseph Barnby) a 4 (vv. 24-26, in English (KJV)) Quam bonus Israel Deus (Orlando di Lasso) a 6 (vv. 1-6)

Text & translations

Vulgate (Psalm 72)

Latin text

1  Psalmus Asaph. Quam bonus Israhel Deus his qui recto sunt corde.

2  Mei autem paene moti sunt pedes paene effusi sunt gressus mei.

3  Quia zelavi super iniquis pacem peccatorum videns.

4  Quia non est respectus morti eorum et firmamentum in plaga eorum.

5  In labore hominum non sunt et cum hominibus non flagellabuntur.

6  Ideo tenuit eos superbia operti sunt iniquitate et impietate sua.

7  Prodiet quasi ex adipe iniquitas eorum transierunt in affectum cordis.

8  Cogitaverunt et locuti sunt in nequitia iniquitatem in excelso locuti sunt.

9  Posuerunt in caelum os suum et lingua eorum transivit in terra.

10  Ideo convertetur populus meus hic et dies pleni invenientur in eis.

11  Et dixerunt quomodo scit Deus et si est scientia in Excelso.

12  Ecce ipsi peccatores et abundantes in saeculo obtinuerunt divitias.

13  Et dixi; ergo sine causa iustificavi cor meum et lavi inter innocentes manus meas.

14  Et fui flagellatus tota die et castigatio mea in matutino.

15  Si dicebam narrabo sic ecce nationem filiorum tuorum reprobavi.

16  Et existimabam cognoscere hoc labor est ante me.

17  Donec intrem in sanctuarium Dei intellegam in novissimis eorum.

18  Verum tamen propter dolos posuisti eis deiecisti eos dum adlevarentur.

19  Quomodo facti sunt in desolationem subito defecerunt perierunt propter iniquitatem suam.

20  Velut somnium surgentium Domine in civitate tua imaginem ipsorum ad nihilum rediges.

21  Quia inflammatum est cor meum et renes mei commutati sunt.

22  Et ego ad nihilum redactus sum et nescivi.

23  Ut iumentum factus sum apud te et ego semper tecum.

24  Tenuisti manum dexteram meam et in voluntate tua deduxisti me et cum gloria suscepisti me.

25  Quid enim mihi est in caelo et a te quid volui super terram.

26  Defecit caro mea et cor meum Deus cordis mei et pars mea Deus in aeternum.

27  Quia ecce qui elongant se a te peribunt perdidisti omnem qui fornicatur abs te.

28  Mihi autem adherere Deo bonum est ponere in Domino Deo spem meam ut adnuntiem omnes praedicationes tuas in portis filiae Sion.

Church of England 1662 Book of Common Prayer

English text

1  Truly God is loving unto Israel : even unto such as are of a clean heart.

2  Nevertheless, my feet were almost gone : my treadings had well-nigh slipt.

3  And why? I was grieved at the wicked : I do also see the ungodly in such prosperity.

4  For they are in no peril of death : but are lusty and strong.

5  They come in no misfortune like other folk : neither are they plagued like other men.

6  And this is the cause that they are so holden with pride : and overwhelmed with cruelty.

7  Their eyes swell with fatness : and they do even what they lust.

8  They corrupt other, and speak of wicked blasphemy : their talking is against the most High.

9  For they stretch forth their mouth unto the heaven : and their tongue goeth through the world.

10  Therefore fall the people unto them : and thereout suck they no small advantage.

11  Tush, say they, how should God perceive it : is there knowledge in the most High?

12  Lo, these are the ungodly, these prosper in the world, and these have riches in possession : and I said, Then have I cleansed my heart in vain, and washed mine hands in innocency.

13  All the day long have I been punished : and chastened every morning.

14  Yea, and I had almost said even as they : but lo, then I should have condemned the generation of thy children.

15  Then thought I to understand this : but it was too hard for me,

16  Until I went into the sanctuary of God : then understood I the end of these men;

17  Namely, how thou dost set them in slippery places : and castest them down, and destroyest them.

18  O how suddenly do they consume : perish, and come to a fearful end!

19  Yea, even like as a dream when one awaketh : so shalt thou make their image to vanish out of the city.

20  Thus my heart was grieved : and it went even through my reins.

21  So foolish was I, and ignorant : even as it were a beast before thee.

22 . Nevertheless, I am alway by thee : for thou hast holden me by my right hand.

23  Thou shalt guide me with thy counsel : and after that receive me with glory.

24  Whom have I in heaven but thee : and there is none upon earth that I desire in comparison of thee.

25  My flesh and my heart faileth : but God is the strength of my heart, and my portion for ever.

26  For lo, they that forsake thee shall perish : thou hast destroyed all them that commit fornication against thee.

27  But it is good for me to hold me fast by God, to put my trust in the Lord God : and to speak of all thy works in the gates of the daughter of Sion.

Káldi fordítás (72. zsoltár)

Hungarian text

Azaf zsoltára.
Mely jó Izrael Istene azoknak, kik igaz szivvel vannak.
Az én lábaim pedig csaknem megtántorodtak; csaknem elcsuszamodtak lépéseim.
Mert boszankodtam a gonoszokra, látván a bűnösök békeségét.
Mert a fájdalomtól halálukig mentek, és nincs tartósság csapásukban.
Nincsenek az emberek bajaiban, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
Azért fogta el őket a kevélység, beborítatnak gonoszságukkal és istentelenségökkel.
Kiszivárog, mint a kövérségből, az ő gonoszságuk; a sziv indulata után mennek.
Álnokságot gondolnak és szólanak, gonoszságot szólanak magasságukban.
Az ég káromlására nyitják föl szájokat, és nyelvök az embereket szerte rágalmazza.
Azért tér hozzájok ez az én népem, hogy nálok jó napokra találjon;
mondván: „Hogyan tudná meg az Isten? és van-e tudomány a Fölségesben?“
Ime ők bűnösök, és bővelkednek a világon, gazdagságot nyertek.
És mondám: Tehát hiába igazúltam meg szivemben, és mostam meg az ártatlanok között kezeimet?
És ostoroztattam egész nap és fenyíték volt részem reggeltől?
De ha ezt mondottam volna, úgy beszélvén, mint ők: ime a te fiaid nemzetségétől elpártoltam volna.
És gondolkodtam, hogy megértsem ezt; de ez nehézség volt előttem,
mígnem bementem az Isten szentélyébe, és megértém az ő végöket.
Mert csatlakozásukra tettél így nekik; letaszítottad őket, midőn fölemelkedtek.
Mennyire elpusztúltak, hirtelen elfogytak, elvesztek gonoszságuk miatt.
Mint a fölserkenők álmát, Uram, semmivé teszed városodban az ő képöket.
Ha azért fölhevűlne szivem, és vesém fölháborodnék:
akkor én esztelennek tartanám magamat, ki mit sem tud,
és oktalan barom volnék előtted. Én mindazáltal mindenkor veled valék.
Azért te jobb kezemnél fogsz engem tartani, és akaratod szerint vezetni, és a dicsőségbe fogadni.
Mert mim vagyon az égben, és tekivűled mit akartam a földön?
Ha testem és szivem elfogyatkozik is, szivem Istene és osztályrészem az Isten mindörökké.
Mert ime, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; elveszted mind, a kik elhajlanak tőled.
Nekem pedig jó az Istenhez ragaszkodnom, az Úr Istenben helyeznem reménységemet; hogy hirdessen minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.